Ugrás a fő tartalomhoz
Vissza a bloghoz

MI-rendelet 4. cikk: mit jelent az MI-jártassági kötelezettség a munkáltatóknak a 2026. évben?

Frissítve: November 06, 2026Olvasási idő: 8 perc


Bevezetés: miért éppen most fontos a 4. cikk?

Ha a vállalata munkához MI-eszközöket használ, a csevegőrobotoktól a toborzószoftverekig, akkor már most is vonatkozik rá egy csendes, de kötelező erejű uniós szabály. Ez az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének (röviden MI-rendelet, angol nevén AI Act) 4. cikke, amely az MI-jártasságról szól.

A 4. cikk formálisan már 2025. február 2. óta alkalmazandó. Az elmúlt hónapokban azonban két fejlemény ismét a figyelem középpontjába állította. Az egyik az uniós digitális omnibuszcsomag mesterséges intelligenciára vonatkozó módosítása, amely 2026 júliusának közepén lépett hatályba. A másik az, hogy 2026. augusztus 2. óta a nemzeti hatóságok felügyelik és kikényszeríthetik a szabály betartását. A munkáltatók számára most jött el az ideje annak, hogy ellenőrizzék: valóban működnek az MI-jártasságot fejlesztő intézkedéseik, vagy csak papíron léteznek.

Ez az írás közérthetően bemutatja, mit ír elő a 4. cikk, mit nem, és mit érdemes a munkáltatóknak reálisan tenniük.

Kulcsfontosságú tudnivalók:

  • A 4. cikk 2025. február 2. óta alkalmazandó, a nemzeti hatóságok pedig 2026. augusztus 2. óta felügyelik a betartását.
  • A szabály minden olyan szervezetre vonatkozik, amely MI-rendszert fejleszt vagy használ, mérettől függetlenül.
  • Nincs kötelező tanúsítvány, előírt tananyag vagy óraszám.
  • A megtett intézkedéseket érdemes írásban dokumentálni.

Mi az MI-rendelet 4. cikke?

A 4. cikk az (EU) 2024/1689 rendelet, vagyis az MI-rendelet része, amely a világ első átfogó, a mesterséges intelligenciát szabályozó jogszabálya. A cikk lényege, hogy az MI-rendszerek szolgáltatóinak és alkalmazóinak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy támogassák az MI-jártasság fejlődését munkatársaik és mindazok körében, akik a nevükben MI-rendszerekkel foglalkoznak.

A kötelezettség figyelembe veszi az érintettek műszaki ismereteit, tapasztalatát, iskolai végzettségét és képzettségét, valamint azt a környezetet, amelyben az MI-rendszert használják. A jogszabály tehát nem ír elő egyetlen, mindenkire érvényes mércét: azt várja a szervezetektől, hogy intézkedéseiket a saját helyzetükhöz igazítsák.

Egy fontos részlet: a 2024. évi eredeti szöveg még azt kérte a szervezetektől, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsanak megfelelő szintű MI-jártasságot. A digitális omnibuszcsomag 2026 júliusának közepén hatályba lépett módosítása óta a szöveg már csak azt várja el, hogy a szervezetek támogassák az MI-jártasság fejlődését, és kifejezetten rögzíti, hogy az egyes munkatársak esetében nem kell meghatározott jártassági szintet garantálni. A szabály továbbra is kötelező erejű, de rugalmasabb megfogalmazást kapott, hogy minden méretű szervezet számára jobban kezelhető legyen.

Mit jelent valójában az MI-jártassági követelmény?

Jogi értelemben az MI-rendelet az MI-jártasságot olyan készségekként, ismeretekként és megértésként határozza meg, amelyek lehetővé teszik a szolgáltatók, az alkalmazók és az érintett személyek számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az MI-rendszerekkel kapcsolatban, és tisztában legyenek a mesterséges intelligencia kínálta lehetőségekkel, kockázatokkal és az általa okozható esetleges károkkal.

Ez tágabb fogalom, mint a műszaki képzés. Ide tartozik annak megértése, mit csinál egy MI-rendszer, a korlátainak felismerése (például annak kockázata, hogy pontatlan vagy kitalált, úgynevezett hallucinált válaszokat ad), valamint annak tudása, mikor kell az emberi ítélőképességnek felülírnia egy mesterséges intelligencia által előállított eredményt.

Az Európai Bizottság 4. cikkről szóló hivatalos tájékoztatója (kérdések és válaszok) szerint a kötelezettség nem írja elő, hogy a szervezetek hivatalosan mérjék vagy teszteljék munkavállalóik MI-ismereteit. Azt várja el, hogy ésszerű és arányos lépéseket tegyenek ezeknek az ismereteknek a fokozatos kiépítésére.

Kikre vonatkozik?

A 4. cikk az MI-rendeletben meghatározott két csoportra vonatkozik: a szolgáltatókra (azokra a szervezetekre, amelyek MI-rendszereket fejlesztenek vagy hoznak forgalomba) és az alkalmazókra (azokra a szervezetekre, amelyek saját működésük során MI-rendszereket használnak). A legtöbb munkáltató már azzal az alkalmazók közé kerül, hogy munkájához MI-alapú eszközöket használ.

A kötelezettség nemcsak a közvetlen munkavállalókra terjed ki. A Bizottság útmutatása szerint azokra is vonatkozik, akik a szervezet nevében járnak el, például alvállalkozókra, megbízottakra vagy ügyfelekre, ha részt vesznek a szervezethez kötődő MI-rendszer működtetésében vagy használatában.

A szabály a vállalat méretétől függetlenül érvényes. Egy kisvállalkozás, amely egyetlen MI-alapú szövegíró eszközt használ, és egy multinacionális bank, amely több tucat MI-rendszert működtet, egyaránt a hatálya alá tartozik, bár ahogy alább látni fogjuk, a „megfelelő” intézkedések a két esetben jelentősen eltérnek.

Hogyan néz ki az MI-jártasság a gyakorlatban?

Az Európai Bizottság gyakorlati kiindulási keretet vázolt fel, amelynek segítségével a szervezetek végiggondolhatják a 4. cikkből fakadó kötelezettségeiket. A keret négy fő lépést javasol:

  • Általános tudás kialakítása a mesterséges intelligenciáról a szervezeten belül: mi az, hogyan működik, és hol használják.
  • Annak tisztázása, hogy a szervezet szolgáltatóként vagy alkalmazóként érintett.
  • A használt MI-rendszerek kockázati szintjének felmérése, mivel a nagyobb kockázatú rendszerek alaposabb intézkedéseket igényelnek.
  • Az elemzés lefordítása konkrét, szerepkörönként testre szabott lépésekre, az egyes munkatársak meglévő műszaki ismereteit és az MI-rendszer használati környezetét figyelembe véve.

Kötelező MI-képzést vagy tanúsítványt ír elő az EU?

Ez az egyik leggyakoribb tévhit a 4. cikkel kapcsolatban, ezért érdemes egyértelműen kimondani: az Európai Bizottság hivatalos tájékoztatójában megerősítette, hogy a 4. cikknek való megfeleléshez nincs szükség tanúsítványra. Nincs egységesen előírt tananyag, kötelező óraszám, és olyan uniós jóváhagyású tanfolyam sem, amely automatikusan teljesítené a kötelezettséget. A Bizottság útmutatása szerint nincs mindenkire érvényes forma, a követelmények attól függnek, milyen konkrét környezetben működik a szervezet.

Ehelyett az az elvárás, hogy a szervezetek belső nyilvántartást vezessenek a megtett képzési vagy tájékoztató intézkedésekről. Ez annak bizonyítéka, hogy ésszerű, a körülményekhez illő lépéseket tettek, nem pedig egy konkrét képesítés igazolása. A Bizottság emellett folyamatosan bővülő gyűjteményt is közzétett, amely több mint 40 valós MI-jártassági gyakorlatot mutat be vállalatoktól és közintézményektől. Ezek ötletadásra szolgálnak, és nem megfelelőségi ellenőrzőlistának készültek. Ha egy szervezet átvesz egy példát a gyűjteményből, az önmagában még nem garantálja a megfelelést.

A nagy kockázatú MI-rendszereket használó munkáltatók számára van még egy fontos szempont. Az MI-rendelet 26. cikke külön előírja, hogy a nagy kockázatú rendszerek alkalmazói gondoskodjanak arról, hogy munkatársaik megfelelő képzést kapjanak e rendszerek kezelésére és az emberi felügyelet gyakorlására. Ez a kötelezettség a 4. cikk általános jártassági előírása mellett érvényes, és annál konkrétabb.

Mit tegyenek most a munkáltatók?

Mivel 2026. augusztus 2. óta az egyes tagállamok nemzeti piacfelügyeleti hatóságai hivatalosan is felügyelik és kikényszeríthetik a szabály betartását, a munkáltatóknak érdemes a tájékozódás után a cselekvés szakaszába lépniük. Ez Magyarországra is igaz, hiszen az MI-rendelet minden tagállamban közvetlenül alkalmazandó. Néhány gyakorlati, kis ráfordítást igénylő lépés különösen ajánlott.

Az MI-rendeletnek való megfelelés első lépéseként érdemes feltérképezni, milyen MI-eszközöket használnak ténylegesen a szervezetben. Ide tartoznak azok is, amelyeket a munkatársak informálisan kezdtek használni, például az ingyenes csevegőrobotok, amelyekkel szövegeket fogalmaznak. Nehéz olyan rendszerekkel kapcsolatban jártasságot kiépíteni, amelyeket előbb nem azonosítottak. Második lépésként érdemes csoportosítani a munkatársakat aszerint, hogyan használják a mesterséges intelligenciát (alkalmi felhasználók, rendszeres felhasználók, illetve a rendszereket fejlesztő vagy beállító műszaki szakemberek), mivel a szükséges MI-jártassági képzés mélysége ezekben a csoportokban indokoltan eltér. Harmadik lépésként minden megtett intézkedést dokumentálni kell, akár informálisan is, mert vita esetén a hatóságok és adott esetben a bíróságok éppen ezt az írásos nyilvántartást fogják keresni.

Végezetül az MI-jártassági intézkedéseket rendszeresen felül kell vizsgálni. Mivel maga a technológia és a szervezetekben használt eszközök is gyorsan változnak, egy egyszeri bevezető képzés valószínűleg nem marad sokáig elegendő.

Milyen készségekre van szükségük a munkavállalóknak?

Bár a 4. cikk nem ír elő konkrét listát a munkahelyi MI-készségekről, a Bizottság útmutatása és az MI-rendelet fogalommeghatározásai egységes gyakorlati kompetenciakör felé mutatnak. Ide tartozik annak alapszintű megértése, hogyan állítják elő az általuk használt MI-eszközök a válaszaikat, annak tudatosítása, hogy ezek a válaszok pontatlanok vagy torzítottak lehetnek, valamint az ítélőképesség ahhoz, hogy felismerjék, mikor kell embernek felülvizsgálnia vagy felülírnia egy mesterséges intelligencia által támogatott döntést. A munkavállalóknak az általuk személyesen használt eszközök konkrét korlátait is ismerniük kell. Egy fordításra vagy reklámszövegek írására használt általános célú csevegőrobot például még mindig adhat tényszerűen hibás tartalmat.

A mesterséges intelligenciát intenzívebben használó munkakörökben egyre fontosabb az adatvédelem, a vonatkozó uniós vagy ágazati szabályok és a mesterséges intelligencia által támogatott döntések etikai vonatkozásainak ismerete is, különösen akkor, ha az érintett eszközök az MI-rendelet szerint nagy kockázatúnak minősülnek.

Érdemes megkülönböztetni ezt a hétköznapi jártasságot az MI-szakértelemtől. A jártasság arról szól, hogy az átlagos munkatársak, köztük a kommunikációs szakemberek, a személyügyi munkatársak és az ügyfélszolgálati dolgozók elegendő tudással rendelkezzenek ahhoz, hogy felelősen használják az MI-eszközöket. A szakértelem ezzel szemben az adatkutatók vagy MI-fejlesztők mélyebb műszaki tudását jelenti. A Bizottság útmutatása szerint azok, akik releváns MI-végzettséggel vagy szakmai tapasztalattal rendelkeznek, általában további formális intézkedés nélkül is jártasnak tekinthetők, a szervezeteknek azonban ellenőrizniük kell, hogy ez a tudás a ténylegesen használt rendszerekre is kiterjed. A legtöbb munkáltatónak nem kell minden munkatársából MI-szakértőt faragnia: a jogi elvárás az arányos tájékozottság, nem a műszaki tökély.

Gyakorlati példák az MI-jártasságra a munkahelyen

Egy kommunikációs csapatnak, amely generatív MI-eszközzel készít bejegyzéseket a közösségi oldalakra, tisztában kell lennie azzal, hogy az eszköz hihetően hangzó, de hamis állításokat is megfogalmazhat. Ezért közzététel előtt ellenőriznie kell a tartalmat, ahelyett, hogy megbízhatóan pontosnak tekintené.

Egy személyügyi osztálynak, amely mesterséges intelligencia segítségével szűri a pályázatokat, tisztában kell lennie az automatizált előválogatásban rejlő torzítás kockázatával, és a végső döntésekbe érdemben be kell vonnia egy emberi elbírálót. Ez azért is fontos, mert számos toborzásra használt MI-eszköz a rendelet szerint nagy kockázatú kategóriába tartozhat.

Összegzés

Az MI-rendelet 4. cikke viszonylag szerény dolgot kér a munkáltatóktól: tegyenek ésszerű és arányos lépéseket annak érdekében, hogy akik munkájuk során mesterséges intelligenciát használnak, megértsék, mire képes és mire nem. Nem ír elő tanúsítványt, kötelező tananyagot vagy külön MI-megfelelőségi felelőst.

Amit viszont megkövetel, az a valódi és dokumentált erőfeszítés: az MI-használat feltérképezése, a szerepkörökhöz igazított útmutatás és ennek folyamatos frissítése az eszközök fejlődésével. Mivel a nemzeti hatóságok 2026 augusztusától felügyelhetik és kikényszeríthetik a szabály betartását, azoknak a szervezeteknek, amelyek még nem alakítottak ki legalább alapszintű MI-jártassági megközelítést, jó okuk van arra, hogy most lássanak hozzá.

Források

A felsorolt bizottsági oldalak angol nyelvűek, az uniós rendeletek viszont az EUR-Lex oldalon magyarul is elérhetők.

Tanuljon keresett tech készségeket online a Code Labs Academyvel Magyarországról

Tanuljon keresett tech készségeket online a Code Labs Academyvel Magyarországról

Csatlakozzon támogató közösségünkhöz, fejlődjön projektalapú tanulással, és építsen piacképes technológiai készségeket – Budapest-idő (CET/CEST) szerint futó élő online órákkal.

Jelentkezzen most

Gyakran ismételt kérdések

Tanúsítványt vagy vizsgát ír elő a 4. cikk?

Nem. Az Európai Bizottság hivatalos tájékoztatója megerősíti, hogy a 4. cikknek való megfeleléshez nincs szükség tanúsítványra. A szervezetek ehelyett belső nyilvántartást vezethetnek a képzésekről és egyéb tájékoztató intézkedésekről.

Ki számít alkalmazónak az MI-rendelet szerint?

Alkalmazó minden olyan szervezet, amely saját működése során MI-rendszert használ, szemben a szolgáltatóval, amely MI-rendszert fejleszt vagy hoz forgalomba. A legtöbb munkáltató, amely MI-eszközöket használ a munkához, alkalmazónak minősül, és a 4. cikk a vállalat méretétől függetlenül vonatkozik rá.

Mikor kezdődik a 4. cikk betartatása?

Maga a kötelezettség 2025. február 2. óta alkalmazandó. A tagállami piacfelügyeleti hatóságok 2026. augusztus 2. óta felügyelik és kényszeríthetik ki hivatalosan a betartását.

Az MI-jártassági kötelezettség alá tartozik az is, ha a munkatársak például a ChatGPT nevű eszközt használják munkájukhoz?

Igen. A Bizottság útmutatása szerint azokat a munkatársakat, akik általános célú MI-eszközöket használnak például szövegírásra vagy fordításra, tájékoztatni kell a releváns kockázatokról, köztük arról, hogy az eszköz pontatlan vagy kitalált tartalmat is adhat.

Másként kezelik a kisvállalkozásokat, mint a nagyvállalatokat?

A 4. cikk minden méretű szervezetre vonatkozik, de az, hogy mi számít megfelelő intézkedésnek, a körülményektől függ. Egy korlátozott MI-használattal működő kisvállalkozás joggal tehet kisebb lépéseket, mint egy több MI-rendszert működtető nagyvállalat.

Karrierszolgáltatások

Személyre szabott karriertámogatás a tech-pályakezdéshez. Önéletrajz-áttekintés, próbainterjúk és iparági betekintés segítik új készségeid magabiztos bemutatását.

Fedezd fel